meg különben is ez a félév előtti időszak stressz úgy ahogy van, szar az egész, csomó energiát elvesz meg csomó időt is, de leszarom, megcsinálom azért is, még ha néha egy-egy pillanatra úgy vagyok vele hogy "feladom, leszarom, nagy ívbe leszarom a kötelet a nyakamon" és fogom magamat és megcsinálom, megtanulom, lerajzolom, megírom, pont pont pont.
néha meg úgy érzem viszont, minden tanulás és küzdés és többórányi seggelés után hogy le sem szarnak, hogy mintha nem csináltam volna semmit, ilyenkor általában tök utolsónak, nagyon sokadlagos embernek érzem magamat, mint akit teljesen elfelejtettek, mint egy zoknit amit az ágy alatt felejtettek egyszer régen...
de annak örülök h mindig van valaki aki felvidít, és akinek elmondhatom ha valami bánt, ha túl sok a rosszabbnál rosszabb nap, aki megkérdez tőlem mindig hogy hogy vagyok vagy hogy milyen napom volt és közben édesen mosolyog rám, már abból tudom hogy utána jobb lesz, mert valahogy mindig felvidít anélkül hogy észrevenném hogy hogyan csinálja, csodálom és imádom és ő az én párom. köszönöm hogy vagy nekem:)
szép napok, amikor veled lehetek :)hihetetlenek vagyunk...
szoríts meg harapj meg ölelj át mint az aki nem tudja világát... sose ébredjünk fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése