listen to me... please...

"...Nem érdekel, csak az élvezet
Ami nagyobb annál, mit ismerek
Egy elszabadult angyal vagyok
Akit utánam küldtek az istenek

Elkaptam és a nyakát törtem
De előbb kínoztam egy kicsit
Az agyvelejét meg a kutyáknak adtam
És felzabáltam a szerveit

Mutasd meg amitől félni tudnék
Mondj valamit amiben hihetnék
Nekem nem elég amit az élet adhat
Amit a halál elvehet semmiség

Ne örülj mikor a hullám
Partra sodorja a hullám
Mert feltámadok és várni foglak
Egy sötét elhagyott utcán

És akkor is, hogyha nem akarod
Követlek, mint a divatot
Lehet bármilyen rendszer, bármilyen kor

Viszlát valahol, valamikor"

Junkies- Viszlát

pillanat, pisilnem kell :D
na itt vagyok
délután úgy előjött a régóta elfojtott bajom, hogy úgy igazából mindenki szarik a fejemre és nem foglalkoznak velem
hogy mennék mindenfelé, de most még tanulni kell és már kurvára irritál
már azon gondolkozom hogy nyáron csak lazítok és eltolom a jogsit is egy évvel, de nem kéne, tavaly nyáron is elhalasztottam, idén már nem kéne
habár "gyalogos ember, tudatos ember' (nameg zsebében kender, szólna a szöveg, de most nem szól, mert most írom ide).
kb 4 napja csak akkor nem fáj a hátam ha fekszem rajta, azért durva hogy az infó visel meg a legjobban testileg
lelkileg meg ez az egész érettségi, becsavarodok mire vége lesz

"ahogy a füst elszáll a szélben, én is ugyanúgy égek el..."

kedd+csüt+pénteken összesen annyit voltam kinn h kivittem egyszer a kukát meg ma voltam benn apával a városban megcsináltatni anya óráját, kicsit hárdkór, de remélem megéri, de ha nem is akkor majd pannónián kiengedem magamból a feszültséget, jó kis kemény bakancs, sok koncert, jó társaság, habár pénteken 100 h nem megyek, mert régi osztállyal osztálytalálkozó és azt nem hagynám ki semmiért sem, hiányoznak a régi arcok meg a baromságaik, ja igen, utána ivászat szerintem, nem hajnalig de biztos h iszunk
a szerdám az szép nap volt, akkor lehettem pár órát a kedvesemmel végre
igazából nagyon irigyelem azokat a párokat akik napi szinten tudnak találkozni, nincs az h messze laknak egymástól, vagy ezért-azért nem mennek át a másikhoz, de ha úgy vesszük én mindenkitől kurva messze lakom és akkor a legrosszabb amikor hajnali 2-3-4 körül szédelegsz haza és múlik annak a 6-7 whiskey-nek mámora, a városon még átmegyek úgy hogy gyorsnak tűnik, de amikor kiérek a maroshegyre akkor van van egy hosszú egyenes út (Vásárhelyi utca ójeee) és ez kb olyan 3-4-5 km asszem
de mire hazaérek addigra úgy vagyok h nemtudom eldönteni hogy most menjek és egyek, de ahhoz fáradt vagyok, vagy hagyjam a picsába és aludjak de akkor ha nem eszek akkor meg nem tudok aludni, ilyenkor szoktam a legrosszabbat választani, csokit ezsem, mert mi van abba? energia! és attól mit nem lehet csinálni? aludni! de valahogyan délelőtt mindig arra kelek h egy 3 tenyérnyi nyálban fekszem
szóval nincs mese költözni kell
habár megszerettem a szobámat nagyon, biztos hogy tudnék ilyen dekorációt csinálni újra, csak nagyon sok idő...


csak figyelj rám, csak ennyit szeretnék

"Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.

Gyere ne félj tőlem én nem verlek át,
Ha belekezdtél hát folytasd tovább,
Ha akarod suttoghatsz,
Nekem az is elég hogy halljam,
És én majd,ott leszek és segítek ha baj van!"



nincs baj, csak most ez nagyon nehéz, de mindig van holnap és megint jó lesz, megígérem :)